Ne kérj!

"Úgy hamvad el minden emlék, mint a cigi a kezemben
Itt hagy engem azaz érzés, mit óly régóta kerestem
Egy ördögi körforgás, mit ti szerelemnek hívtok
De nekem nem marad más, csak a harc amit egyedül vívok
Mert mindig van egy szikra, a remény, ami áltat
Köszönés nélkül mentél el, az ajtót pedig rám zártad
És a hibákat amiket elkövettem mind a pofámba vágtad
Hagytál szenvedni, miközben te a boldog utat jártad
Mindent amiről te jutottál az eszembe, kidobtam
És minden helyet, minden képet, messze már elhagytam
Azt hogy nem érhetek többé hozzád, felfogtam
De hagyd hogy még ezt saját magam miatt el mondjam
Te egy töltött fegyvert adtál szomorúan a kezembe
Hogy meghúzzad a ravaszt, és golyót repítsen a fejembe
A múltam süvít keserűen keresztül az agyamon
Még néhány forró könycsepp landol a rideg avaron
Azt kell mondanom, nem maradt utánad semmi már
Csak álmatlan éjszakák, és hazugságok sora várt
Fekszem egyedül az ágyon, ahol melletted aludtam
Minden álmom minden reményem örökre feladtam
A plafont bámulom, és lehunyom a szemeim
Átgondolom az életem, mérlegelem tetteim
Számomra már nem létezik az a szó, hogy szeretlek
De hazudnék, ha azt mondanám mától fogva el feledlek
Viszont...

Ne kérj bocsánatot
Mind azért amit tettél, mindenért amit tőlem elvettél
Ne kérj semmit tőlem
Ha te ki röhögsz és pofán köpsz engem, csak azt mondd meg nekem:
Én miért ne tegyem?"