A fekete farkas éjszakája

Itt van egy nagyon régi irományom. Hát igen valamikor ilyeneket is írtam.

A fekete farkas éjszakája

Téli éjszaka volt. A telihold hidegen csillant meg a fehér hótakarón, miközben az erdő mélyéről a baglyok álmos huhogása hallatszott, ami kiérve elveszett az éjszakában. A fenyves sötétjéből hirtelen egy sötét árny ugrott elő. Egy fekete farkas. Megtorpant a dombtetőn és lenézett a völgybe, majd mellső lábait behajlítva kúszott le a kissé meredek domboldalon. Lennt kecsesen sétált a patak mellett, minek a hideg tél jégtükröt kölcsönzött. Miközben a patakparton botorkált arra gondolt, hogy talán minden éjszakát egyedül kell majd eltöltenie hátralévő életében. Mindig egyedül kell majd ezen a csendes környéken sétálnia, arra várva h hátha történik vele, vagy körülötte valami érdekes, jó dolog.

Miközben ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, egyszercsak egy fehér alakot látott közeledni. Közben a hó is elkezdtett szállingózni, úgyhogy nem látta rendesen, hogy mi lehet az. Talán csak egy hóbucka? Vagy egy fiatal törpefenyő, amit majdnem teljes egészében betakart a hó? Ahogy egyre közeledett affelé a valami felé rájött, hogy egy élőlénnyel van dolga. Egy másik farkassal. Mit akarhat itt, az ő területén? Lehet, hogy egy idegen falka kóborol erre, csak a többieket még nem látja? Még visszaszaladhatna a saját falkájához, a társaihoz, akik a domb és a fenyves túlsó oldalán voltak, de a fekete farkast hajtotta a kiváncsiság, tehát tovább közeledett az ismeretlen felé. Mikor már egészen közel kerültek egymáshoz, és a hátán is már a szőr az egekbe állt - hátha támadni kell - egyszercsak megtorpant. Egy barna szempárral találta szembe magát, melyen mint a drágakőn csillant meg a hold fénye, és ami tekintetét úgy ragadta el mint vérszomjas ragadozó az áldozatát. Egy hófehér nőstény farkas állt előtte. Kitudja hány percig csak álltak és kapaszkodtak egymásba a tekintetükkel. Szerelem első látásra.

(talán minden éjszakát egyedül kell eltöltenie) Vagy talán mégsem?

Közelebb léptek egymáshoz és összedugták az orrukat. A fehér farkas egyszer csak átugrott a patakon és elkezdett futni, a fekete pedig utána. Egész éjjel csak futkostak a havas vidéken és csak egymással foglalkoztak. Nem zavarhatta meg őket senki és semmi.

Attól az estétől kezdve minden éjjel találkoztak, ugyanott, ugyan abban az időpontban. A fekete farkas ki a magány sötét fellegétől rettegett, most úgyérezte boldog lehet. Nincs többé magányos séta a befagyott patak mellett, nincs többé magányos kóborlás a tölgyfák alatt.

Egyik éjszaka ismét telihold volt, a következő telihold. Ugyanúgy csúszott le a domboldalon, mint azon a csodaszép éjjelen és indult el a patak mellett. Sétált, csak sétált, már rég elhagyta azt a helyet ahol először találkoztak, de a fehér farkas nem jött. Egész éjjel várt rá. A telihold csak magányosan világította be a tájat, és mit meg nem adott volna azért, hogy újra láthassa a fényét abban a gyönyörű szempárban, de többé nem jött el. A fekete farkas bánatosan baktatott visszafelé és mászott vissza a dombra, ahonnan nemrég még olyan boldogan csúszott le. Talán csak egy álom volt? Megállt a domb tetején, leült és vonítani kezdett a hold felé. Csak vonított és sírt.

KisAutók

Tegnap gondoltam egyet és lefényképeztem pár játék autót. Egész jók lettek:D

Megint csak osztom az észt nektek.. nesztek..

Hi All!

Gondoltam megint írok ezt-azt. Tegnap, illetve itt nálunk ma éjjel volt a 46. Super Bowl, ahol a New York Giants 21-17-re vitte a pálmát New England ellen. Mondjuk ha mondjuk, én Detroit Lions-os vagyok szal igazán nem szurkoltam egyiknek sem. Meg sajnos végig nézni sem tudtam, de mondom megemlítem.

"Próbálj kevesebbet töprengeni. Ez a barátom itt lent azt mondja, hogy végül elhasználjuk a bánatainkat. Valahol hiszek neki."


Nos. A minap olvasgattam ezt a drága facebookot, és nézem az ilyen jó idézeteket, minthogy "Keress olyan fiút aki nem szépnek hív, hanem gyönyörűnek... stb". A másik meg amikor kiírják a lányok, hogy minden pasi paraszt, minden pasi, szemétláda. Stb.. sbt.. stb.. Tehát a drága lányoknak ez az álmuk, hogy kedves, udvarias fiúkat találjanak maguknak, aki figyelmes, számukra Ő az egyetlen és így tovább. Hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szoktam belerúgni a saját álmaimba, legyen az bármi, vagy bárki. Ugyanis a csajoknak mégis a bunkó paraszt kell. Mert hát tetszik. Mindegy, hogy gyökér, vagy éppen leszar, vagy éppen akármi. Téged barátom meg, aki mindent megteszel, amit abban a szaros idézetben ő szentnek tart és elolvad tőle, hogy hjajj ilyen pasi nincs a világon, de olyan jó lenne, téged meg átlép és otthagy. Talán később rájön, hogy mit is tiport meg, de akkor már késő. És van ilyen pasi, csak észre kéne venni, és kicsit figyelni arra, hogy ki mennyit tesz értünk. Mert ez olyan mint az iskolában a kivételezés. Azért mert az egyik a gazdag apuka pici fia, vagy csak mert szimpatikus a tanárnak, azért megkapja a jó jegyeket, de az a gyerek aki nem annyira szimpatikus, aki a belét kidolgozza épp, hogy megszerzi a kettest. Szóval csodálom emberekben ezt az álszent önzőséget amit csinálnak.


Mára azt hiszem ennyi elég is bőven. És hölgyeim el szabad gondolkozni.
Béke poraitokra!

Miért?

"Elfogadom a jókat, de megvetem a rosszat

Ugyanonnan jövünk, testünk ugyanoda porlad

Senki sem több a másiknál, hiába szólod le

Én is követtem el hibákat, ezeket nem mosom le

magamról, de tudom, hogy téged őszintén szeretlek"

Komolyan nem értem. Hogy mit? Azt hogy mi értelme köpködni egymásra. Nem azzal van a gond, hogy valakit nem kedvelünk, és ezért úgy viszonyulunk hozzá ahogyan. Esetleg megmondjuk nekik a magunkét, vagy esetleg teszünk egy megjegyzést. Belefér. De erőltetetten keresni a másikban azt, hogy mibe tudunk bele kötni. Na ez az amit nem tudok felfogni. Ez persze nem összekeverendő azzal, ha egy szövegemben megemlítek személyeket, és rá utaló megjegyzéseket. Mert az egy más dolog, annak ott a helye. De sokszor csak azt látom, hogy mások azt figyelik, NA most mibe tudok belekötni, EZ AZ van mibe, szóval bele is kötök. Az ilyeneket sajnálom akiknek ennél jobb dolguk sincs. Elég szegényes életforma mit ne mondjak.

A másik dolog amiről egy-két gondolatot le szeretnék írni, az ez a külsőről ítélünk baromság. Na ez a másik amit nem tolerálok. Haveroktól is nem egyszer hallom: "Szeretem ezt a csajt mert jól néz ki!" Olyat sose hallok, hogy szeretem mert jól el tudok vele beszélgetni, vagy mert aranyos, vagy mert jó fej. Ezek valahogy kimaradnak, és csak azt figyeli mindenki, hogy na most kicsit molettebb alkat, vagy éppen nem olyan nagy szépség, akkor szóba se állok vele. Közben lehet belül nem olyan rohadt mint az a felnyomott mellű, miniruhás liba, akit ő szeret mert jó csaj. És igen ennek megvan a visszája is, mert a lányok is ilyenek. És akkor sokan beszólnak az utcán az olyanoknak akik kicsit is mások mint a többiek.  Majd nagynak érzik magukat. Nem, ez éppen az ellenkezőjét bizonyítja, hogy olyan kicsik, hogy én is lazán zsebre vágom mindet. Ezeken a dolgokon is illene egy kicsit elgondolkozni. Mert könnyű valaki felett ítélkezni, de ha saját magunk felett kell akkor bajban vagyunk. Nem azért mert nem tudunk ítélkezni magunk felett, hanem mert akkor magunkba nézünk és olyat látunk, amiből rájövünk, hogy pont mi vagyunk azok, akiknek a legkissebb joguk elítélni egy másik embert.

Köszöntem a figyelmet.

Utószónak szóljon Tupac, egy kicsit témába vágó dallal:

Stephen King

"Az embernek néha bele kell vágnia olyasmibe, amit helyesnek érez - azzal vége. Úgy értem: amiről a szíve azt súgja, hogy meg kell tennie. És ha utána elkezd rágódni a dolgon, és úgy érzi, megfeküdte az agyát, amit művelt, úgy, mintha a gyomrára ment volna, olyankor megbánja, és azt képzeli, rosszul tette. (...) Csak épp az nem jut az emberek eszébe, hogy nem a szívükben kellene kételkedniük, hanem éppenséggel ezekben a kétségekben. (...) Arról pedig, amit az ember szíve rejt - a legjobb nem beszélni."

Önzetlen Szeretet

"Hallgasd ahogy az érzéseim szólnak

A gondolataim maradnak azok, amik voltak

Elfogadom a jókat, de megvetem a rosszat

Ugyanonnan jövünk, testünk ugyanoda porlad

Senki sem több a másiknál, hiába szólod le

Én is követtem el hibákat, ezeket nem mosom le

magamról, de tudom, hogy téged őszintén szeretlek

Ahogyan magamat kerestem, úgy benned mindent meglelek

Ami kell nekem, hogy a nehéz napokat át vészeljem

A támaszom vagy, hogy el ne essek, szét ne essek

A spanok azt mondják csak egy bolond vagyok

Aki néha haragszik a világra, bomba ként robbanok

ólykor, és kiosztok mindenkit elég durva módon

Veled mégis kedves vagyok, ezt így mondom

Érzed vagy sem, de fontossá váltál nekem

Tudod ez így van, amit szól az eszem

És súg a szívem, én mindig azt teszem

Kinézek az ablakon, ez is csak egy szomorú nap

Az idő a fájdalmak sírjára súlyos koszorút rak

A lelkemből kiapad, míg mindenki más kiakad

Addig én csendben telerajzolom a faladat

Életed falát, ami nekem nem nagy feladat

Szívemből jön, hogy téged boldognak lássalak

Én nem csak áltatlak, számomra fontosnak tartalak

A barátom maradsz örökké, ha kell este be takarlak

És őrzöm álmod, figyelem ahogy alszol

Amíg a zene szól, érzem ez önzetlen szeretet

Amíg a csillagok az égen lesznek én szeretlek"

Rolie -  Önzetlen szeretet

Barátság?

"Sok a haverom, de kevés az igaz barátom

Akik mellett kiállok, őket halálomig vállalom"

Ma szó esett a barátságról. Elég érdekes fogalom ez. Elég sok embernek kéne elgondolkodni ennek a szónak a jelentésén. Mert jönnek azzal, hogy milyen jó barátok vagyunk, csak mert beszéltünk háromszor MSN-en. Ennek a súlyosabb formája amikor azt mondják: "Szerelmes vagyok XY-ba!" Találkoztatok már? - kérdem én. Válasz: "Nem! De MSN-en minden nap dumálunk, ja meg camoztunk is!". Szerintem a skizofrénia szón kívül még három van amit az emberek nagyon félreértelmeznek. Ez a szerelem, a szeretet és a barátság. Nem tudom elképzelni, hogy valakibe beleszeressek úgy, hogy nem volt köztünk személyes kontaktus, de még barátnak se tudom mondani az olyat. Akik erre képesek, azok úgy gondolom gondolkodjanak el a kapcsolataikon. Van olyan barátom akivel ahányszor találkozom és ahányszor elbúcsúzunk megöleljük egymást. És ez az ölelés köt össze igazán minket, nem pedig egy ADSL internet kapcsolat. Ideje lenne végre nem csak nézni hanem látni. Nem csak kialakítani valakiről egy képet, aztán azt mondani jajj de szeretlek, és becsapni saját magunkat is azzal a marhasággal, hogy szerelmesek, vagy barátok vagyunk. Én is ismerek olyanokat akiket neten ismertem meg, de igazán megismerni az életben kell. Nem leírt szavakból, meg néhány képből, meg esetleg abból, hogy webkamerán láttam a másikat. Ezek mind csak illúziót keltenek, és nem a valóságot. Szóval még mindig azt mondom, hogy jó lenne felébredni kicsit és kikelni ebből a hülyeségből amiben sok ember él. Hogy lassan ha egymás mellett ülünk is, a Facebook-on beszélgetünk, mert rendesen kommunikálni már nem is tudunk.

Na ennyi voltam, písz.

Fővárosi kép

Ez Budapest, torz jövőképet fest

Szürke házfalak közt, hullik rám az est

Szakadt trolin utazva, úsznak el a fények

Arctalan emberek között, mind idegen lények

Huzatos utcán lépek, felszálló cigifüstben

Ez történik mikor, homályba borul minden

Graffitikkel átszött üres aluljáró

Pislákoló neonlámpa, csak cserére váró

Panel rengeteg, lépcsőházak fénye

Beteljesült álmok, vágyak összetépve

Magányos taxi, mind a fővárosunk képe

Európa szépe, benne agyonroncsolt népe

Vonat zaja félve száll messze a szélben

Füstös sűrűjében, zavaros keserjében

(Rolie, 2011.12.26.)