"Sok a haverom, de kevés az igaz barátom
Akik mellett kiállok, őket halálomig vállalom"
Ma szó esett a barátságról. Elég érdekes fogalom ez. Elég sok embernek kéne elgondolkodni ennek a szónak a jelentésén. Mert jönnek azzal, hogy milyen jó barátok vagyunk, csak mert beszéltünk háromszor MSN-en. Ennek a súlyosabb formája amikor azt mondják: "Szerelmes vagyok XY-ba!" Találkoztatok már? - kérdem én. Válasz: "Nem! De MSN-en minden nap dumálunk, ja meg camoztunk is!". Szerintem a skizofrénia szón kívül még három van amit az emberek nagyon félreértelmeznek. Ez a szerelem, a szeretet és a barátság. Nem tudom elképzelni, hogy valakibe beleszeressek úgy, hogy nem volt köztünk személyes kontaktus, de még barátnak se tudom mondani az olyat. Akik erre képesek, azok úgy gondolom gondolkodjanak el a kapcsolataikon. Van olyan barátom akivel ahányszor találkozom és ahányszor elbúcsúzunk megöleljük egymást. És ez az ölelés köt össze igazán minket, nem pedig egy ADSL internet kapcsolat. Ideje lenne végre nem csak nézni hanem látni. Nem csak kialakítani valakiről egy képet, aztán azt mondani jajj de szeretlek, és becsapni saját magunkat is azzal a marhasággal, hogy szerelmesek, vagy barátok vagyunk. Én is ismerek olyanokat akiket neten ismertem meg, de igazán megismerni az életben kell. Nem leírt szavakból, meg néhány képből, meg esetleg abból, hogy webkamerán láttam a másikat. Ezek mind csak illúziót keltenek, és nem a valóságot. Szóval még mindig azt mondom, hogy jó lenne felébredni kicsit és kikelni ebből a hülyeségből amiben sok ember él. Hogy lassan ha egymás mellett ülünk is, a Facebook-on beszélgetünk, mert rendesen kommunikálni már nem is tudunk.
Na ennyi voltam, písz.
