Sokszor veszek el az eltelt években
Egy sötét veremben, egyes egyedül ébredtem
Nem is tudom, hol kezdjem, hogyan mondjam el
Amit el akarok rég óta, a gondolatok nem koptak el
A szavak nem fogytak el, amiktől annyiszor féltem
és rég nem érzem azt, amit éreztem régen
Ha annyira jó lettél volna, pont amilyen szar voltál
Akkor talán ez az egész annyira nem nyom rám
ekkora terhet, annyi évet, amik veled el teltek
Amik az életemből mostmár végleg el vesztek
Nem kapom vissza, de meg óvom a többit tőled
Nem kell semmi már, nem kell a sok ígéret
Mert ez csak egy ítélet, amit rám szabsz
Egy kurva boszorkány vagy, magadba rántasz
Bolondítasz, de ki tépem magam a karmaidból
Mert elegem van az akaratos szándékodból
Azt hitted örökre magadhoz láncolhatsz engem
De ideje rájönnöd, nem fogsz játszani velem
Te úgy is váltottál, már más akit szeretsz
Én nem váltok, hanem véget vetek, és te nem tehetsz
Ellene semmit már, döntöttem, ennyi jár
Hogy valaki nyalja a segged, az többé nem rám vár
Úgy éreztem nevetsz, míg én a földön szenvedek
Sóvárogtam utánad, te másnak mondtad, hogy szeretlek
Ja... féltékeny voltam, de elfolytottam magamban
Csak az számított hogy boldog vagy, csak azt akartam
De nem török meg többé, nem foglak már keresni
Nincs több fájdalom, nem fogok miattad szenvedni
Te kurva... és tudom minden szavam durva
Csak pont annyira, amennyire az amit tettél
Amit te sajnos mind végig észre sem vettél
Többé nem iszom a szavad, végre vedd észre magad
Mer' az üres hely szívemben utánad örökre ott marad
Az önzőséged börtönébe zártál be engem
Egy picsa voltál, akit hiba volt szeretnem
Akibe kár volt ennyi időt és szavakat temetnem
Eltűnt minden belül, amit valaha is kerestem
Most itt állok üresen... de őszintén, és tisztán
A mocskod már rég lemostam a szívemről, így hát
ne gyere hozzám, ne keress többet már
Megszűntem létezni, a szemem rég nem téged lát
A szívem rég nem téged vár, mert mindent elbasztál
És okolhatsz engem, a tényeken nem változtatnál
Felteszem magamnak a kérdést, vajon miért?
Hagytam, hogy irányíts, és mondd nekem mit ért
az egész, hogy becsaptuk egymást, és én
Küzdöttem a semmiért, és nagyon tévedsz
Mert azt kell mondanom: semmi közöd az életemhez
Amikor olyan dolgok miatt, a bocsánatod kértem
Amikről nem én tehettem, de mégis megtettem érted
Te meg rá se basztál, le se szartál, csak hagytál
Szenvedni, éjszakákon át, míg te más után sírtál
Én szerettelek mindig, barátságból, szerelemből
de már gyülőllek téged, de ezt is csak szeretetből
Sosem hagytad elmondani, mind azt amit érzek
Ezért most durvábban kapsz mindent, ezt az egészet
Amiért most ide jutottunk, mert mi mindent tudtunk
Miközben nem tudtunk semmit, csak egymás elől futnunk
Én rád áldoztam volna, az egész nyomorult életem
Te lehettél volna a legfontosabb, az egyetlen
Ehelyett most egy senki vagy, minden érzelem nélkül
Minden hidegen hagy, ennyi lett az álomból végül
Ez barátság volt mélyről, de már végleg el veszett
Az érzés melyről nem tudom, hogy valóban létezett
vagy csak állt ott, várt ott és váratott
hogy végül most rájöjjek, minden szavad csak áltatott
Még utoljára megforgatom a kést, amit belém döftél
Bele a szívembe, majd kihúzom, eldobom örökké
Az emlékeddel együtt, minden homályos képpel
Elégetek mindent, és pontot teszek az i-re
Kimondva végre, megkönnyebülve, hogy: Mindennek vége!
És kérlek, ne szólj semmit, az egész csak szánalom
Mert én mondom ki baszd meg... hogy az egészet sajnálom
